Bevezetés

A Váradi Regestrum egyedülálló jelentőségű történeti forrás, mivel – amellett, hogy rálátást biztosít a tatárjárás előtti Magyarországra – az egyetlen olyan istenítéleti forrás, mely statisztikai adatokkal szolgálhat.1

A kútfőt már több szempontból vizsgálták: a személyneveket Galambos László2 elemezte, a helyneveket Mikesy Sándor,3 valamint K. Fábián Ilona4 vizsgálta. Társadalomtörténeti szempontból Bolla Ilona elemezése nagy jelentőségű.5 Ignasi Terradas Saborit 2008-ban megjelent vaskos kötetében6 jelentős részt szentel a Váradi Regestrum több oldalú (főként antropológiai szempontú) elemzésének.

A dolgozatomban a forrást vallástörténeti szempontból vizsgálom meg: egy általános képet rajzolok az istenítéletek és a kora középkori boszorkányvádak korszakairól és fajtáiról, kiemelve ezek magyarországi jelenlétét a törvénykezésben és a gyakorlatban; valamint a Váradi Regestrumon belül megjelenő veneficiummal, maleficiummal és lányrablással kapcsolatos vádakat vizsgálom. A felsoroltakon kívül még számos dologról lehetne írni, s a leírtakról is lehetne részletesebb képet adni, azonban terjedelmi, időbeli és nyelvi korlátok ezt még nem tették lehetővé számomra. A Regestrumban pereskedő személyek nagy része az ismeretlenség homályába burkolózik, csak néhány bíróról sikerült többet kideríteni az archontológiák segítségével.

TOVÁBB A TELJES DOLGOZATHOZ

1 Bartlett, Robert: Trial by fire and water. The medieval judicial ordeal. Oxford, Clarendon Press, 1986. 63. o.

2 Galambos László: A szentírási eredetű személynevek a Váradi Regestrumban. Budapest, 1942.

3Mikesy Sándor: Váradi Regestrom-beli helyek meghatározásai. In: Magyar Nyelv, 44. (1948)

4 K. Fábián Ilona: A Váradi Regestrum helynevei. Adattár. Szeged, 1997. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 13.)

5 Bolla Ilona: Az Aranybulla-kori társadalmi mozgalmak a Váradi Regestrum megvilágításában. Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Historica, Tomus I. Budapest, 1957.

6 Terradas Saborit, Ignasi: Justicia Vindicatoria. De la ofensa e indefensión a la imprecación y el oráculo, la vindicta y el talión, la ordalía y el juramento, la composición y la reconciliación. Madrid, Consejo Superior de Investigaciones Cientificas, 2008. (Biblioteca de dialectología y tradiciones populares XLVII.)