Jelen szakdolgozat témájául egy szerzetes, Bulányi
György által alapított és vezetett katolikus bázisközösség bemutatását
választottam. Bulányi György 1945-től kezdődően fejtette ki közösségszervező
tevékenységét az egyházban, és közösségei mind a mai napig működnek. A
szerzetes munkája példaértékű, mert a hosszú börtönévek, a kommunista üldözés
és az egyházból való időleges száműzetése sem tudta eltéríteni elképzelésétől, „az Isten országának megvalósításától.”
A dolgozat elején a kezdetektől ismertettem a Bokor
közösség rögös útját, mely eleinte az egyház támogatásával gyűjtötte egybe a
katolikus ifjúságot, az addig szokatlan kisközösségi formába, mely család
méretű közösségeket fogta össze. Ez a forma túlélést biztosított tagjai számára
a vallásüldöző kommunista rendszerben. Bulányi György bebörtönözésével a
mozgalom visszaszorult, de az 1970-es évek elején újra feléledt. Köszönhető ez
a szerzetes kitartásának és az evangéliumon alapuló Bokor eszmények kiteljesedésének.
Ebben az évtizedben a Bokor közösség népszerűsége fellángolt, ami meghozta a
szervezet megújulását. A szerzetes az ország legismertebb kisközösség vezetője
lett. Tanításaiban kifejtette, hogy aki szeret az ad, másokat szolgál és nem gyakorol
erőszakot. Követői ezért szembekerültek a sorkatonai szolgálat megtagadása miatt
az állammal. A politikai vezetés veszélyesnek minősítette Bulányi követőit,
ezért minden eszközzel meg akarta szüntetni a közösséget. A Bokor közösség
néhány félreértelmezhető tana miatt, az egyház sem állt ki mellette. Az állam
és az egyház együttes támadása miatt sokan elfordultak a közösségtől. Kutatásaim
során, lehetőségem nyílt megszólaltatni két Bokor közösségi tagot, Bohn István
atyát, aki átélte a 70-es évek virágzását, és Orbán Pétert, aki katonai
szolgálat megtagadásáért került börtönbe. Az interjúk dolgozatom fontos részét
képezik, mert személyesen tapasztalataikkal igazolták kutatásaim eredményét.

TOVÁBB A TELJES DOLGOZATHOZ