Jelen szakdolgozat témájául egy szerzetes, Bulányi György által alapított és vezetett katolikus bázisközösség bemutatását választottam. Bulányi György 1945-től kezdődően fejtette ki közösségszervező tevékenységét az egyházban, és közösségei mind a mai napig működnek. A szerzetes munkája példaértékű, mert a hosszú börtönévek, a kommunista üldözés és az egyházból való időleges száműzetése sem tudta eltéríteni elképzelésétől, „az Isten országának megvalósításától.”

A dolgozat elején a kezdetektől ismertettem a Bokor közösség rögös útját, mely eleinte az egyház támogatásával gyűjtötte egybe a katolikus ifjúságot, az addig szokatlan kisközösségi formába, mely család méretű közösségeket fogta össze. Ez a forma túlélést biztosított tagjai számára a vallásüldöző kommunista rendszerben. Bulányi György bebörtönözésével a mozgalom visszaszorult, de az 1970-es évek elején újra feléledt. Köszönhető ez a szerzetes kitartásának és az evangéliumon alapuló Bokor eszmények kiteljesedésének. Ebben az évtizedben a Bokor közösség népszerűsége fellángolt, ami meghozta a szervezet megújulását. A szerzetes az ország legismertebb kisközösség vezetője lett. Tanításaiban kifejtette, hogy aki szeret az ad, másokat szolgál és nem gyakorol erőszakot. Követői ezért szembekerültek a sorkatonai szolgálat megtagadása miatt az állammal. A politikai vezetés veszélyesnek minősítette Bulányi követőit, ezért minden eszközzel meg akarta szüntetni a közösséget. A Bokor közösség néhány félreértelmezhető tana miatt, az egyház sem állt ki mellette. Az állam és az egyház együttes támadása miatt sokan elfordultak a közösségtől. Kutatásaim során, lehetőségem nyílt megszólaltatni két Bokor közösségi tagot, Bohn István atyát, aki átélte a 70-es évek virágzását, és Orbán Pétert, aki katonai szolgálat megtagadásáért került börtönbe. Az interjúk dolgozatom fontos részét képezik, mert személyesen tapasztalataikkal igazolták kutatásaim eredményét.

TOVÁBB A TELJES DOLGOZATHOZ