Az értelmiségiek közt a nők oktatásáról és
olvasmányairól csak a 18. század végén indult valódi diskurzus Magyarországon,
de már a korábbi évszázadokban is foglalkoztak a témával olyan gondolkodók,
akik érdeklődtek a pedagógia iránt. Dolgozatom első szakaszában ezen
gondolkodók nőnevelésről alkotott véleményével fogok foglalkozni, azzal, hogy
vajon miképp álltak a kérdéshez, milyen értékrend szerint tartották helyesnek
az oktatásukat, milyen célt szolgált szerintük ez a tevékenység és milyen
elvárásokat támasztottak a fiatal lányokkal szemben.
Az elmélet felvázolása után
a gyakorlatot fogom górcső alá venni. Először azt vizsgálom meg, hogy milyen
előkészületek és várakozások előzték meg a gyermekek születését, hogyan
viszonyultak a lánygyermekek születéséhez. Ez után azt a kérdést járom körül,
hogy követték e a szülők vagy nevelők a teoretikusok irányelveit a lányok
nevelésének kérdésben, egyáltalán megvalósítható volt e a tanácsok gyakorlatba
való átvitele? Elkülönült-e a fiúk és a lányok nevelése? Ha igen, mennyiben, és
mikortól? Fontosnak tartom, hogy ezek után azt is áttekintsem, hogy hogyan
alakult az árvák, illetve félárvák sorsa a korban, mennyiben befolyásolta ez az
állapot a nevelésüket, oktatásukat, életüket. Kik gondoskodtak ezekről a
gyermekekről, kihasználták-e kiszolgáltatott helyzetüket, és ha igen, hogyan?
Itt fogom érinteni a kiházasítás kérdését is, és bár ezzel bőven lehetne
foglalkozni, én csupán az említés szintjén vizsgálom, meg, hogy ez a kérdés
hogyan és mennyiben befolyásolhatta a leányok életét.
A dolgozat a 16-17. századi
leányok nevelésével foglalkozik, méghozzá ezen belül is a főúri családok
leányaival. Úgy gondolom, így áttekinthetőbb lesz a mű, hiszen a különböző
társadalmi rétegek helyzetét a korszakban más-más módszerrel tudjuk csak
feltárni, s így nehéz lenne őket közös nevezőre hozni. Ugyanakkor hiba lenne
hermetikusan kezelni őket, mivel nyilvánvaló, hogy közel éltek egymáshoz, a kor
sajátosságai egyértelmű módon minden társadalmi rétegben hasonló körülményeket
eredményeztek, így bizonyos kérdésekben magától értetődő módon átfedések
voltak.
TOVÁBB A TELJES DOLGOZATHOZ