Az értelmiségiek közt a nők oktatásáról és olvasmányairól csak a 18. század végén indult valódi diskurzus Magyarországon, de már a korábbi évszázadokban is foglalkoztak a témával olyan gondolkodók, akik érdeklődtek a pedagógia iránt. Dolgozatom első szakaszában ezen gondolkodók nőnevelésről alkotott véleményével fogok foglalkozni, azzal, hogy vajon miképp álltak a kérdéshez, milyen értékrend szerint tartották helyesnek az oktatásukat, milyen célt szolgált szerintük ez a tevékenység és milyen elvárásokat támasztottak a fiatal lányokkal szemben.

Az elmélet felvázolása után a gyakorlatot fogom górcső alá venni. Először azt vizsgálom meg, hogy milyen előkészületek és várakozások előzték meg a gyermekek születését, hogyan viszonyultak a lánygyermekek születéséhez. Ez után azt a kérdést járom körül, hogy követték e a szülők vagy nevelők a teoretikusok irányelveit a lányok nevelésének kérdésben, egyáltalán megvalósítható volt e a tanácsok gyakorlatba való átvitele? Elkülönült-e a fiúk és a lányok nevelése? Ha igen, mennyiben, és mikortól? Fontosnak tartom, hogy ezek után azt is áttekintsem, hogy hogyan alakult az árvák, illetve félárvák sorsa a korban, mennyiben befolyásolta ez az állapot a nevelésüket, oktatásukat, életüket. Kik gondoskodtak ezekről a gyermekekről, kihasználták-e kiszolgáltatott helyzetüket, és ha igen, hogyan? Itt fogom érinteni a kiházasítás kérdését is, és bár ezzel bőven lehetne foglalkozni, én csupán az említés szintjén vizsgálom, meg, hogy ez a kérdés hogyan és mennyiben befolyásolhatta a leányok életét.

A dolgozat a 16-17. századi leányok nevelésével foglalkozik, méghozzá ezen belül is a főúri családok leányaival. Úgy gondolom, így áttekinthetőbb lesz a mű, hiszen a különböző társadalmi rétegek helyzetét a korszakban más-más módszerrel tudjuk csak feltárni, s így nehéz lenne őket közös nevezőre hozni. Ugyanakkor hiba lenne hermetikusan kezelni őket, mivel nyilvánvaló, hogy közel éltek egymáshoz, a kor sajátosságai egyértelmű módon minden társadalmi rétegben hasonló körülményeket eredményeztek, így bizonyos kérdésekben magától értetődő módon átfedések voltak.

TOVÁBB A TELJES DOLGOZATHOZ