Az Atelier (http://atelier.org.hu/) újonnan induló szakiránya az ELTE BTK Történeti Intézetének történelem mesterképzési szakján belül működik. A képzés az örökség fogalmának történeti és interdiszciplináris megközelítését kínálja hallgatóinak: a fogalom különböző alkalmazási és értelmezési története, a köré szövődő paradigmák és gyakorlatok összetett, történeti kontextusainak vizsgálata és elemzése áll a középpontban.


Tervezett tanegységek:

1. A kulturális örökség fogalma (1. félév, 4 kredit)
E bevezető tantárgy a kulturális örökség fogalmát vizsgálja a fogalomtörténet módszereivel. Külön hangsúlyt kap a kulturálisörökség-paradigma, illetve a fogalom kialakulása az 1970-es években. A fogalom vizsgálata során megvitatásra kerül a kulturális örökség fogalmának viszonya és hatása a különböző bölcsész- és társadalomtudományokra, kiváltképp a történettudományra, amellyel az elmúlt évtizedekben egyfajta rivalitás alakult ki a múltértelemzés tekintetében.
A kulturális örökség nagyon gyorsan elterjedt, a társadalom minden szintjén értelmezést és felhasználást nyert. A kurzus során a fogalom sikertörténetének okai, illetve a társadalmi használat szintjei közötti különbségek értelmezése és magyarázata fontos szerepet kap.

2. Kultúra, kultúrafogalmak, kulturális fordulat (1. félév, 4 kredit)
A 19. század közepe óta a „kultúra problémája” az európai kultúra egyik alapvető szellemi orientációs pontja. Ez a kérdés éppúgy felmerül a filozófiában, mint a történetírásban, az olyan fiatal társadalomtudományokban, mint a szociológia vagy a pszichológia, majd később az antropológia. A kurzus célja, hogy áttekintse a kultúra fogalmainak történeti változását a tudományos használatban, s megjelölje azokat a pontokat, ahol döntő értelemmódosulás vagy új kutatási terület kijelölése történt. A kultúra problémaköréhez tartozó elméleti kérdések elemzése így ad majd helyet a 19. és 20. század „kulturális fordulatainak” bemutatásához.

3. Nemzeti örökség (2. félév, 4 kredit)
A tárgy a nemzeti örökség fogalmát, a fogalom megjelenésének és alakulásának történetét, illetve a nemzet és az örökség bonyolult viszonyrendszerének problematikáját tárgyalja. A téma megközelítéséhez a magyar szakirodalom mellett elsősorban a Pierre Nora által szerkesztett Les Lieux de mémoire (vagyis az Emlékezet helyei), továbbá a nemzetépítéssel, a hagyományteremtés problematikájával foglalkozó munkák, például Benedict Anderson, vagy Eric Hobsbawm írásainak elméleti és módszertani felvetéseire támaszkodik, illetve ezeket részletesen megismerteti a hallgatókkal.  Az elméleti, módszertani megalapozás mellett a tárgy kitér a magyar műemlékvédelem és a múzeumok kialakulásának történetére is.

4. A kulturális örökség különböző nemzeti kontextusokban (2. félév, 4 kredit)
A tantárgy az egyes nemzeti kontextusok örökségvédelmi paradigmáit vizsgálja meg összehasonlító perspektívában, főként a 20. század második felére koncentrálva. A szeminárium arra a kérdésre fókuszál, hogy az egyes programoknak milyen kihívásokkal és problémákkal kell szembenézniük a kulturális örökség kérdése kapcsán, valamint hogy az egyes kontextusok milyen módon alakítják a nemzetközi örökségvédelmi stratégiákat. A téma tárgyalása folyamatosan reflektál a történeti-komparatisztikai módszerek érvényességére és korlátaira is.

5. A szocialista korszak öröksége (2. félév, 4 kredit)
A szocialista Magyarországon a politikai hatalom kitüntetett figyelmet szentelt a kultúra kérdéseinek. Nem csupán a Kádár-rendszer 1956 utáni konszolidációs erőfeszítései összpontosultak jelentős mértékben erre a területére, de a 1970-es évek átalakulóban lévő gazdasági-társadalmi viszonyai között is kitüntetett ideológiai figyelem irányult a tudomány, művészet, oktatás, közművelődés kérdéseire. A kurzus áttekinteni igyekszik kultúra és ideológia kapcsolatát a Kádár-korszakban, nem kerülve meg a kérdést, hogy milyen örökséget hagyott ez a korszak a rendszerváltás utáni magyar társadalom számára.

6. A történeti városi táj, városi örökség (3. félév, 4 kredit)
A történeti városi táj az UNESCO és a világörökség új fogalma, amely fokozatosan minden városi jellegű örökségnél alkalmazásra kerül. A fogalom előreláthatóan idén, vagy 2012-ben Egyezmény formájában elfogadásra fog kerülni az UNESCO-ban, majd várhatóan a Részes Államok jogrendszerébe is beintegrálódik. A kurzus azt a folyamatot kívánja bemutatni, hogy a 19. század végétől a városrendezés hogyan viszonyult a történeti belvároshoz, hogyan váltotta fel az 1970-es évektől kezdve a modernizációs urbanizációs trendeket a védelem és a szabályozás egyre szigorúbb rendszere. Mindeközben folyamatosan összehasonlításra kerülnek a belvárosokat érintő urbanisztikai trendek ideológiái és a társadalomtudományokat az adott korszakban jellemző paradigmaváltások.   

7. Szellemi kulturális örökség (3. félév, 4 kredit)
A kurzus a kulturális antropológia és a művelődéstörténet módszertanát felhasználva vizsgálja a szellemi kulturális örökség fogalmának, illetve a hozzá kapcsolódó gyakorlatoknak a kialakulását a 2003-as, a Szellemi Kulturális Örökség Megőrzéséről szóló UNESCO Egyezmény elfogadása után. Esettanulmányok segítségével deríti fel, hogy a szellemi kulturális örökség azonosítását, dokumentálását, kutatását, megőrzését, védelmét, támogatását, megerősítését, terjesztését célzó intézkedések miként hatnak a programban résztvevő kultúrákra, illetve a kulturális antropológia és a néprajz vizsgálati területeire és módszereire. Vizsgálja azt is, hogy milyen politikai/tudományos törekvések nyomán alakult az „emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listája” és a „sürgős védelmet igénylő szellemi kulturális örökség” listája. Elemzendő, hogy a listára kerülésre pályázó közösségeket milyen célok vezetik, illetve, hogy a globális kultúra közegében miként lehetséges a hagyományos társadalmak cselekvésformáinak hiteles megőrzése. A feldolgozott magyar anyag a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság és Muharay Elemér Kulturális Társulat tevékenységének elemzésére épül.

8. Családi örökség (3. félév, 4 kredit)
A családi örökség témája széles tematikus és módszertani területet fed le. A kurzus elsődleges célja ennek megfelelően rendszerezni a családi örökség témája által érintett kutatási irányzatokat alapvetően három fő területen. Az egyik áttekintendő területet a genealógia jelenti, melynek feldolgozása e történeti segédtudomány historiográfiai jelentőségén, a legfontosabb kézikönyvek, forráscsoportok ismeretén vagy a családfa készítés technikai részletein keresztül egyszerre alakít ki kutatáselméleti és módszertani alapot. A másik területet a történeti demográfia világa képviseli, amely a család vizsgálatának egy, a demográfia és a néprajz tudományához közelebbi szemléletét mutatja meg, s például a családszerkezet örökségbeli szerepére irányítja rá a vizsgálat figyelmét. E terület feldolgozása szintén egyszerre tud elméleti és gyakorlati ismereteket rendszerezni és elmélyíteni. Harmadik vizsgálati terepként pedig a mikrotörténelem beemelése szükséges a képzésbe, hiszen a családi hagyomány és örökség feltárásának egy, a másik kettőtől jelentősen eltérő szemlélete ismerhető meg általa. A mikrotörténelem áttekintése kutatáselméleti és szemléletformáló jellege mellett a feldolgozás metodikájának sajátos útját is képes feltárni, például a prozopográfia és az életrajz vizsgálatának módszerén keresztül.
Mindhárom terület tehát egyszerre képes elméleti, személeti és gyakorlati ismeretekkel szolgálni a családi örökség témájának feldolgozása során, s egyben sikeresen átadni nagyon különböző megközelítési módszereket.

9. Ipari örökség (4. félév, 4 kredit)
A kurzus célja a kulturális örökség egyik meghatározó területének, az ipari örökség témájának áttekintése. Ennek alapozásaként az iparosodás, ipari forradalom jelenségéből és értelmezéseiből kell kiindulni, hiszen nagy részben ebből ered az ipari örökség értelmezése is. Az iparosodás, ipari forradalom historiográfiai, elméleti megközelítései első lépésként egyaránt érintik a nemzetközi (Rostow, Gerschenkron, Wallerstein) és a magyar elméleti értelmezéseket, például a hazai üzemtörténetírás kérdését. Erre épülhet második lépésként a folyamat gazdaságtörténeti áttekintése, különös tekintettel a magyar ipari átalakulásra. Végül harmadik lépcsőként ezek után érhető el az ipari örökség témája, melynek feldolgozása a kormányzati szinttől (törvények, hatóságok, intézmények) a társadalmi szervezetek (civil kezdeményezések, egyesületek) szerepvállalásán át a téma tudományos feldolgozásáig, az ipari régészet területéig ér el.
A félév elsődleges célja, hogy az ipari örökség témájában ne csupán az ipari épületekre, azok megőrzésére koncentráljon, hanem a vállalkozói örökség és hagyomány területét is tematizálni tudja az ipari átalakulás értelmezésére építve.