Bevezetés

Az 1848–49-es szabadságharcról már számtalan szakirodalom született, a legkülönbözőbb szemszögekből vizsgálva a témát. Politika- és eseménytörténettel foglalkoznak Katona Tamás, Hermann Róbert, Bona Gábor, Kovács István, Zachar József, Zachar Péter, Nemeskürty István, Babucs Zoltán munkái. Hadtörténeti szempontból is több történész is feldolgozta már a témát, többek között Csikány Tamás és Kedves Gyula. Pászti László pedig kifejezetten a kiképzés és harcászat, főleg a fegyvernemek kapcsolatait vizsgálta doktori disszertációjában.

Kedves Gyula emellett, egyedülállóan a szabadságharc alatt használt fegyverek működését és szerkezetét is tanulmányozta. Kutatásaim során megfigyeltem, hogy mindenki más, aki ehhez a témához nyúlt az ő alapkutatásait használta fel, és Kedvesre hivatkozik munkáiban.

Azonban van egy szegmense ennek a területnek, amely még feltáratlan, bár közvetlenül a szabadságharc eseményeivel foglalkozik. A katonai hagyományőrzésről eddig még nem jelent meg tudományos munka, véleményem szerint azonban kétségkívül figyelmet érdemel, hiszen olyan értékeket képvisel és közvetít a magyarság, valamint a külvilág felé, amely mindenképpen említésre méltó. Ezért is döntöttem úgy, hogy a szakdolgozatom témája az 1848–49-es szabadságharc katonai hagyományőrzése lesz. Igaz sok más korszak képviselője helyet kaphatna egy ilyen munkában, viszont 1848–49 az, ami közel áll hozzám, mivel én is tagja vagyok egy hagyományőrző egyesületnek.

Dolgozatomat két részre osztottam. Az első felében, azon belül is az első fejezetben, ismertetem a különböző fegyvernemek szabadságharc alatti történetét, új alakulatok, csapatok létrehozását, kizárólag a hadtörténetre, és a hadászatra korlátozva a történelmi hátteret. Nagy vonalakban kitérek a magyar hadvezetés nehézségeire, a felmerült problémáira is. Dolgozatomnak ez a része Csikány Tamás és Kedves Gyula munkásságán alapszik, de természetesen Hermann Róbert, Kovács István és Bona Gábor munkáit is alaposan áttanulmányoztam e témában

A második fejezetben kifejezetten a szabadságharc alatt használatos fegyverekről, azok szerkezetéről, típusairól, használatáról, valamint a különböző huszárezredek és a honvédsereg felszereléseiről és ruházatáról írok, hiszen ezek alapján tudunk életre kelteni egy huszárbandériumot, tüzér, illetve gyalogos csapatot és újrajátszani egy-egy csatát. Ezért érzem elengedhetetlennek a hosszabb történelmi áttekintést a fő téma előtt.

Kedves Gyula: Fegyverek a szabadságharcban c. munkáját vettem alapul, de természetesen más történészek, illetve fegyverszakértők munkáját is felhasználtam. Alapvetően azt figyeltem meg, hogy az elöltöltős fegyverek működését illetően minden általam olvasott szakirodalom (Csikány Tamás munkáinak a kivételével,) ugyanazt a szókincset használja. Például Hermann Róbert: 1848–1849. A szabadságharc hadtörténete, a „Fegyverzet” c. fejezete is Kedves Gyula fent említett tanulmányán alapszik, emiatt a szóban forgó részeknél csak Kedves munkájára hivatkoztam.

Ezután következnek a hagyományőrzéssel foglalkozó fejezetek, melyekben a következő kérdésekre keresem a választ:


  1. Kik és milyen indíttatásból indították el ezt a mozgalmat?

  2. Nagyságrendileg mennyi és milyen csapatok alakultak 1989 után?

  3. Hogyan működnek a csapatok, mint egyesület, és mint katonai egység?

  4. Hogyan jutnak hozzá a felszerelésekhez, fegyverekhez, egyenruhákhoz?

  5. Milyen 184849-es hagyományőrző rendezvények vannak?

  6. Mi szükséges egy csatabemutató, illetve egy nagyobb, több napos rendezvény megszervezéséhez?

  7. Milyen nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek a hagyományőrzők?

  8. Milyen jogi háttere van a katonai hagyományőrzésnek?

  9. Mennyire befolyásolja az aktuálpolitikai helyzet a katonai hagyományőrzést?


A harmadik fejezet a hagyományőrzés kezdeteiről szól, a csapatokat a negyedikben vizsgálom. Az ötödik pedig a hagyományőrzők által rendezett rendezvények, bemutatók megszervezésével foglalkozik, egy-két mondatban összefoglalva a vizsgált csata menetét 1848–49-ben. A következőkben térek ki a jogi feltételekre.

Ismereteimet a témában az egyesületi alapítókkal, valamint hagyományőrzőkkel készített interjúk, a csapatok honlapjain található információk, és természetesen személyes tapasztalatok útján szereztem.

TOVÁBB A TELJES DOLGOZATHOZ