Bevezetés

Vannak találmányok, melyek megváltoztatják az emberiség életét, forradalmasítják az ország, a társadalom berendezését. Ilyen találmány volt például a puskapor, a vonat és a gőzhajó. És ilyen a szellemi életben a rádió!”1



A Magyar Rádió hivatalosan 1925. december elsejével nyitotta meg a kapuit. Ezzel egy új médium indult hódító útjára Magyarországon, ami egészen a televízió megjelenésig vezető szerepet töltött be a közéletben. A Magyar Távirati Iroda konszernjébe tartozó Rádió azonban nem előzmény nélküli hazánkban. A magyar műsorszolgáltatás ugyanis Puskás Tivadar találmányával, a Telefonhírmondóval kezdődött meg 1893. február 15-én. A technikai fejlődés következményeként azonban az 1920-as évekre a vezetékeken közvetített adás meghaladottá vált, bár a hálózat még 1943-ben is működött, igaz, hogy ekkor már a magán-vevőkészülékeket leszerelték, de a közületek és kórházak megtartottak néhány vonalat.

A Magyar Rádió megindulásától kezdve bővítette műsorkínálatát, műsoridejét, és ezzel együtt nőtt a hallgatók száma is. A tárgyalt tíz év alatt az induló kísérleti adástól eljutunk a két adással, napi több mint 10 órás műsoridővel, programok széles palettájával rendelkező műsorig. A technikai fejlődés mellett azonban érdekes megvizsgálni az adást irányító műsorpolitikát, az egyes programokat, ezek megoszlását, és a hallgatóság társadalmi összetételét, valamit a Rádióval való „kommunikálását”. A jelen írás ez utóbbiakra kívánja a hangsúlyt helyezni, és ezzel, a szűk keretek között is, valamilyen hiánypótlást adni. A témával és a korszakkal foglalkozó szakirodalmak ugyanis többségében az adók és stúdiók fejlődését, a Rádió szervezeti felépítésének változását tárgyalják és kevesebbet beszélnek az új médiumnak a korban elfoglalt helyéről, szerepéről, és az általa közvetített műsorokról.

1 MRÚ 1927. augusztus 27. 5. old.

 
TOVÁBB A TELJES DOLGOZATHOZ