Széchenyi István a Hitelben számos problémára rámutatott korát illetően. Elavultnak tartotta Magyarország gazdaságát, a feudális járadékrendszert és bírálta az emberek mentalitását is. Művében sok lehetséges problémát sorol, amik hátráltathatják a magyar gazdaság, kereskedelem kibontakozását. Említi az ország földrajzi fekvését, a vámokat és még rengeteg más gátló tényezőt, amik a köztudatban élnek. Széchenyi ezeket a hipotéziseket szeretné áttörni és egy modern magyar gazdaságot, szellemi fellendülést elindítani. Ezekről írni az éremnek csupán az egyik oldala. De ötleteit, terveit, elképzeléseit igyekezett megvalósítani is nagycenki uradalmán, így bebizonyítani azok lehetséges voltát, ezáltal példát mutatni és meggyőzni a kételkedőket.

Kiindulópont, az örökség

Széchenyi István apja Széchenyi Ferenc igen jó gazdálkodó volt, a két Cenken minden idegen birtokot felvásárolt (Szluha Alajos gróf, Erdődy gróf, Esterházy Imre gróf földjeit). Hatalmas uradalmi gazdálkodást létesített. Átalakította újonnan szerzett birtokainak kényes részeit ahol a szükség úgy kívánta. Felszámolta a parkban elhelyezkedő halastavat, az Ikva folyót távolabbra vezettette az épületektől. A kertészetet a parkon kívülre helyezte át és megvetette a parkosítás alapjait (pl. platán fákat ültetett). 1798-ban új malmot építtetett, amelyhez külön csatornát ásatott. Új  téglaégetőt is építtet a birtokon. 1815-ben a király jóváhagyásával 3 fiarészére 3 hitbizományt alapított, amelyeket halála után örököltek meg fiai.

Átalakítás, költségek, jövedelmek

Széchenyi István atyai öröksége 87 ezer hold volt. Az öröklött adósságok mellé saját adósságai is társultak. 1834. január 1-én ezek összesen 230 ezer ezüst Ft-ot tettek ki. Pénzügyi helyzete lehetetlenné tette, hogy akármilyen vállalkozásba kezdjen. 4 öröklött uradalmának tiszta jövedelmei nem fedezték az adósság fizetésének és új vállalkozások költségeit. Széchenyi 1833 végén döntött úgy, hogy eladja legnagyobb, Csokonyai uradalmát, 1millió forintért. Testvéreivel megköttetik az alku: átvállalják István 230 ezres adósságát, valamint 100 ezer forint készpénzt és évi 30 000 Ft-os életjáradékot fizetnek. 1833-ban Széchenyi István 50 ezer holdat adott el, 1835, 1842-ben további 3-4 ezer hold kiterjedésű birtoktesteken adott túl. Így körülbelül 30 ezer holdja maradt Széchenyi Istvánnak, zömmel Sopron vármegyében. Széchenyi cenki uradalmához Kiscenk, Nagycenk, Hidegség, Homok, Hegykő, Booz községeket sorolja Drinóczy.A nagy területbeli változások után megkezdődhetett a meglevő uradalom szerkezeti, gazdasági megreformálása. A Széchenyiek kitűnő érzékkel választották ki birtokaik gazdaságának vezetőit. Lunkányi Liebenberg János (Széchenyi nevelője, gazdaságának vezetője) és később Hajnik János munkájának köszönhetően a család gazdaságai virágoztak. Széchenyi István utasítására Lunkányi (jószágigazgató) tervezetet készített (több üzleti tevékenységbe fogtak bele, amelyek közül néhány kudarcba fulladt, így a borkereskedésre tett kísérletük is). Lunkányi a tervezet elkészítése után évi 70 ezer Ft tiszta jövedelemmel számolt (Széchenyi szerint csupán 60 ezer Ft-tal). Ebből évi 25 ezer Ft-ot tenne félre Széchenyi, a többi pénzt a gazdaság, ménesének fejlesztésére, kastélyának felújítására költenék el. Kastélyát a legmodernebb felszerelésekkel, kényelmi, tisztasági eszközökkel látná el, amelyeket nyugati útja során látott. Ilyen szerkezet volt a „víz rejtek” más néven vízöblítéses WC. A korban roppant érdekes és egyedülálló szerkezet volt a kastély gázfejlesztő szerkezete, amelyről Zichy Antal gróf tesz említést. A cenki kastély felújítása 1840-ben fejeződött be. Széchenyi a tervezetben mindenképpen szükségesnek tartotta a „legelő, faizás, s birtokok el-nem választását” megváltoztatni.

 TOVÁBB A TELJES DOLGOZATHOZ