Közismert szokás, hogy az év egyes napjainak egy adott társadalom különleges jelentőséget tulajdonít, mérföldkövekkel határolja be hétköznapi életét. Ilyen nevezetes napok, nyugodtan nevezhetjük ünnepeknek, eredete a múlt ismeretlen rétegeibe nyúlik vissza. Az ünneplés, szórakozás, alapvető emberi szükséglet, ezért talán felesleges is megtalálni az ünnepek pontos kezdetét. A rómaiakról nyugodtan kijelenthetjük, hogy szerettek ünnepelni, naptárukban számos napot jelöltek meg feriae elnevezéssel. Hangulatuk, a hozzájuk kapcsolódó mítoszok, jelentőségük alapján sokféleképpen lehet csoportosítani őket. Mi több, azt is érdemes tisztázni, hogy miként gondolkodunk egy adott ünnepről. Igaz rá, hogy kiemelt fontossággal bíró nap, az emlékezés helye, mérföldkő az időben, a közösség összetartozásának kifejezője. Továbbá figyelembe kell vennünk, hogy egy ünnep a résztvevők számára nem csak egy pillanatot jelent. A készülődés, a várakozás izgalma akár heteken át is tarthat, és néha maga a várakozás is ünnep, mint Advent idején a keresztény egyházban. Egy ünnep lehet nagyon rövid, de akár napokig is eltarthat, főleg ha az előbbi szempontokat is figyelembe vesszük. Az ünnep természetesen egy ponton lezárul, de a hozzá kötődő emlékek révén sokáig beszédtéma lehet a rá következő hetekben, hónapokban. Ami a várakozás, ünneplés és emlékezés hármasát végül összefoglalja, az a ciklikusság, amely lényegében az ünnepek ismétlődését jelenti. Naptárban elfoglalt helyük, illetve a rájuk vonatkozó szokások határozzák meg rendszerességüket. Az ünnepek sorrendje, programja rendszert alkot, egymást folytathatják vagy lezárhatják. Jelen dolgozat számára kifejezetten fontosak azok az ünnepek, amelyek egy időszak lezárását, a múlt megidézését majd a világ további folyását hivatottak biztosítani.

 

Mivel ókori ünnepekről van szó, ezért csupán írott és tárgyi emlékekre kell hagyatkoznunk, ugyanis ezek a szokások mára teljesen eltűntek. Hangulatukra, illetve a résztvevők fejében megjelenő jelentéstartalomra csak következtetni tudunk. Mircea Eliade a szent és a profán fogalmával kapcsolatban kifejtette, hogy a modern ember már csak deszakralizált képzetekben képes gondolkozni. Amit a rómaiak megélhettek ezeken az ünnepeken, az egy tőlünk távol álló hitrendszer vallásos élménye. Az általunk elemzés alá vetett források szerzőiben minden bizonnyal más érzelmeket és gondolatokat ébresztettek az ünnepek, melyeket modern olvasatban elemezve nehezen tudunk eredeti értelmükben visszaadni. Magunknak kell befogadókká válnunk, az ünnepeket a források magaslatáról kell megfigyelnünk. Íróink mind a művelt elit képviselői közül kerültek ki, ezért csupán az ő véleményükre hagyatkozhatunk. Tény azonban, hogy ők is részt vehettek az ünnepeken, tehát interpretációik többnyire valós élményeken alapultak. Forrásaink a köztársaság korától kezdve egészen a Kr. u. V. századig római és keresztény szerzőktől származnak. A források feldolgozása során a latin nyelvűeket latinul illetve magyarul, az ógörög nyelvűeket pedig magyar és angol fordításban olvastam. A szakirodalom terén elsődlegesen az összefoglaló monográfiákat tekintettem át. W. Warde Fowler 1899-ben jelentette meg első áttekintését a római naptárról és ünnepekről, melynek követője csak 1981-ben Howard Hayes Scullard lett hasonló kötetével. Külön fontos kiemelnünk Angelo Brelich és Thomas Peter Wiseman munkáit, akik részletesen, új módszerek bevonásával tanulmányozták a rómaiak szokásait. A történettudományra nagy hatást gyakorolt, azóta sokszor emlegetett, és jelen dolgozatban is alkalmazott karnevál elméletet Mihail Bahtyinnak köszönhetjük. A kora újkori népszokások és hiedelmek összegyűjtése összehasonlítási alapot teremtett az elemzés elkészítéséhez. A harmadik csoport, melynek képviselői nagy segítséget nyújtottak számomra az antik kultúra vizsgálatához, a történeti antropológia képviselői, egészen pontosan Arnold van Gennep átmeneti rítusokról szóló könyve és Victor Turner erre alapozott munkája, mely új szempontokkal egészíti ki Gennep eredményeit. Ezek mellett természetesen rengeteg magyar, angol, francia, és német szerző munkája biztosította a kutatás sikerét.

Az általunk vizsgál két ünnep a Lupercalia és a Saturnalia, vagy Szaturnusz-ünnep. Már a köztársaság idején is régi, a távoli múltból eredő ünnepnek tartották mindkettőt, melyek még a késő császárkorban, sőt a Lupercalia eltérő formában még a X. században is ismert volt. Történetük során átmentek a korok szűrőjén, mind a mitológiai háttér, mind maguk a rítusok összetettek és változatosak lettek.

TOVÁBB A TELJES DOLGOZATHOZ