Interjú Dubniczky Zsolttal, könyvtárossal

Régóta dolgozol már itt a könyvtárban, a hallgatók mégsem ismernek igazán.  Itt a lehetőség, hogy megismerjünk! Honnan származol, hol jártad ki iskoláid?
Tulajdonképpen mondhatom, hogy egész eddigi életemet a VIII. kerületben töltöttem. Itt születtem, itt élek most is. Itt jártam általános iskolába – a Práter utcába -, itt végeztem el a középiskolát, a Vörösmarty Mihály Gimnáziumban érettségiztem. És hát a Múzeum körút sem idegen számomra…

Ezt mindjárt gondoltam. Milyen szakon/szakokon tanultál?
Az érettségit követően történelem szakon kezdtem, egy évre rá pedig elkezdtem a magyar–levéltár szakot is.  Később, ún. „kis szakként” (mi ugye ezt ma minornak hívjuk – T. Á.) felvettem az esztétikát, s különböző programokban is részt vettem: alkalmazott irodalomtudományi, egyháztörténeti és művelődéstörténeti programokban. Utóbbi állt hozzám a legközelebb. Szakdolgozataimat ezekben a témákban írtam, témavezetőm Kósa László Tanár Úr volt. Történelem szakon a Magyar Balneológiai Egyesület történetével foglalkoztam, levéltár szakon pedig a VIII. kerületi Palotanegyedről írtam. Ezt a témát vittem tovább egyébként a doktori képzésre is, a Nemzeti Múzeum körüli „Palotanegyed” vizsgálata áll a disszertációm középpontjában. Sietnem kell, legkésőbb idén le kell adnom a művet.

Kutatásaid során bukkantál valami érdekességre? Esetleg olyan tényre, amely módosíthatja a köztudatban meglévő képzeteket?
Talán annyi, hogy a közhiedelemmel ellentétben a Palotanegyed 1860-as években történő kialakítása nem egy közös projekt "terméke", hanem döntően két személy érdeme volt: Festetics Györgyé és Károlyi Lajosé, valamint az, hogy a negyed főúri társasági életét eddig nem vizsgálta még senki. A kortársak egyébként a területet "Mágnásnegyednek", "Mágnásfertálynak" hívták, a XX. század második felében terjedt el a ma ismertebb "Palotanegyed" elnevezés. 

Esetleg volt valamilyen személyes indíttatásod, hogy ezt a témát választottad? Mi volt a motiváció? Netán Te is a Palotanegyedben nőttél fel, vagy arisztokrata felmenőid vannak?
Nem, annyira azért nem voltunk jómódúak… Édesapám és édesanyám is műszaki érdeklődésűek, ez kikerülhetetlenül befolyásolt engem is. Édesapám belsőépítész. Megvan tehát a közös kapocs, közös érdeklődési terület a szüleimmel. A Palotanegyedet viszont nem művészeti, nem is építészeti, hanem elsősorban művelődéstörténeti szempontból dolgozom fel.   Főként a főúri életmód érdekel. Munkámmal talán egy kicsikét hozzájárulok a Józsefvárosról kialakult negatív kép megváltozásához is. Hiszek abban, hogy ha valaki jobban megismeri a kerületet, kellemes csalódás éri. Ugyanis rengeteg értéket találhatunk itt.

A Palotanegyednek nyilván megvannak a külföldi párhuzamai. Voltál-e, esetleg tervezel-e valamilyen külföldi tanulmányutat?
Prágában, Párizsban és Bécsben vannak hasonló negyedek. Ezek közül Bécsben voltam, igaz, csak egy egyetemi kirándulás alkalmával. A Burgot, Pratert, Kunsthistorisches Museumot néztük meg. Esetleg van még olyan város, amit szívesen meglátogatnál? Igen, Velencét. Persze csak turistaként.

Azért még visszatérnék az egyetemi évekre, ha nem bánnád. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?
Akkor még a Pesti Barnabás utcában volt a Bölcsészkar. Meglepő lehet, amit mondok, de talán nem volt olyan élénk a hallgatói élet, mint most. Nem volt például Trefort Kert, Könyvtár Klub… Igaz, a szakok kisebbek voltak. A levéltárosok például akkor is ugyanolyan jó közösséget alkottak, mint most. Persze a történészek sem szégyenkezhetnek: volt olyan szeminárium, ahol Szekfű Gyula „A magyar bortermelő lelki alkata” c. munkáját stílszerűen borozás közben beszéltük át.

Ezek szerint Te is inkább borpárti vagy?
Igen, a sör helyett inkább a vörösbort szeretem. És melyik volt a kedvenc történelmi korszakod? Mondjuk ezt már nem nehéz kitalálni… Igen, elsősorban a dualizmus érdekel, de inkább a kor művelődési viszonyai, semmint a politikai. Például a millennium ünnepi éve ilyen. De diákkoromban nagyon szerettem a 16. századot is, a várháborúk korát.

Aztán mégis más irányt vett az életed.  Mióta dolgozol itt a könyvtárban?
Már az egyetemi éveim alatt itt gyakornokoskodtam, aztán itt is maradtam, megszerettem. Valamilyen szinten szerencsém volt, mert hölgy kollégáim közül valaki mindig elment gyesre, így végül is állandósítottam a helyem, itt ragadtam.
Gyakornokként fő feladatom még a revízió volt, a könyvtári állomány felülvizsgálata. Ezt követően az olvasószolgálatban dolgoztam, az utóbbi években pedig a feldolgozóban.

Szerinted mikor volt a könyvtár aranykora?
Szerintem most van!  A Pesti Barnabás utcában például még sokkal szűkösebben voltunk, de itt, a Szekfű Gyula Könyvtárban már legalább 30 olvasó fér el egyszerre, és rendezvényeket is szervezhetünk. Technikai fejlesztések is napirenden vannak.

Van egy kérdés, ami már nagyon kikívánkozik belőlem: igaz az a pletyka, amely szerint virágkötőként is dolgoztál?
Micsoda? Nem, sohasem. A virágokat szeretem, de virágkötészetet még csak nem is tanultam soha. Viszont szabadidőmben szívesen festegetek. Elsősorban másolok, Walt Disney figurákat. Egyik kedvencem Vermeer a „Tejet öntő lány” c. képe, erre vagyok a legbüszkébb. De ezeket a képeket csak saját kedvtelésemre készítem, nem akarom kiállítani, még itt a könyvtárban sem lenne merszem…

Ugyan már! Lehetnél profi hamisító…
Ki tudja, mit hoz a jövő… A jövőben azért inkább túráznék,  például a Pilisben.

Milyen filmeket/könyveket szeretsz?
Nagyon szeretem a westernt. Az „Egy maréknyi dollárért”,  „A  jó,  a rossz és a csúf”, a „Volt egyszer egy Vadnyugat”  a kedvenceim. Az írók közül Mikszáth Kálmán a legkedvesebb, de nem elsősorban a regényei, hanem cikkei, tárcái, humoreszkjei miatt.

Mi a véleményed az örökbefogadási akcióról?
Örülök neki, de egy kicsi szégyenérzet is van bennem, hogy erre rászorul a könyvtár.  Elismerésemet élvezhetik az akcióban részt vevő hallgatók azért is, mert ezzel nem elsősorban maguknak, hanem az utánuk következő generációnak tesznek jót. S ne felejtsük el azt sem, hogy így ennek közösségkovácsoló ereje van. Hallgatók és hallgatók, de hallgatók és tanárok között is.

Ha már a hallgatók megint szóba kerültek: mit üzensz nekik?
Azt, hogy töltsék hasznosan az idejüket, tanuljanak és bulizzanak! Utazzatok, lássatok világot!

Az interjút Török Ádám készítette