Interjú Dr. Szlancsok Margit könyvtárossal 

Kérem, röviden mutatkozzon be a hallgatóknak, meséljen gyermekkoráról, az egyetemet megelőző évekről!


Budapesten születtem 1971-ben, gyermekkoromat Zuglóban töltöttem, az általános iskolát is itt végeztem, érettségimet a VIII. kerületi Kulich Gyula Ruhaipari Technikumban tettem le. A pécsi egyetemre szerettem volna menni, történelem-olasz szakra, a felvételi sikerült, de halasztást kértem. Ezután egy évig ruhaipari technikumba jártam, varrtam is. Azonban mindenképpen szerettem volna történelemmel foglalkozni, s egy évre rá, 1990-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem szakára sikerült bekerülnöm.


Milyen benyomások érték itt az egyetemen? Melyik történelmi korszak kezdte el Önt igazán érdekelni? Milyen kutatási témában merült el?

Amellett, hogy az egyetemen nyelvtudásomat is tovább fejleszthettem – a gimnáziumban olaszul és oroszul tanultam, ehhez jött még az ELTE-n a latin és a francia. Nagyon megfogott a középkor világa, Klaniczay Gábor szerzetesrendekről, középkori vallásosságról, a középkori ember vallásképéről tartott órái nagy hatással voltak rám. Ezek után nem meglepő, hogy szakdolgozatot is ebből a témából választottam magamnak: Savonaroláról, egy 15. századi domonkos szerzetes személyéről írtam, akit a Mediciek 1498-ban égettek meg Firenzében.


Ezek után felvételizett a doktori képzésre?


Igen, ahová szerencsére egyből fel is vettek. Doktorandatársaim voltak Novák Veronika és Krász Lilla is. A képzés ideje alatt tölthettem el 4 hónapot Rómában, ahol elsősorban a Vatikáni Könyvtár vonatkozó anyagát tekintettem át. Doktori disszertációm – A ferences és a domonkos obszervánsok luxuskritikája a XV. században – is nagyrészt erre épült. Munkám a 15. századi prédikációk, traktátusok elemzésére összpontosított, főként viselettani szempontból.


Ezek a középkori források, amiket felhasznált, a korabeli olasz nyelven íródtak? Ezek olvasása nem volt nehézkes?


Nem, meg lehetett érteni könnyen, egy idő után rááll erre az ember, és lehet vele haladni szépen.


A doktori megszerzése után hová vezetett útja?

Néhány évig a vendéglátóiparban dolgoztam, majd az ezredforduló tájékán gyakornokoskodtam a Pesti Barnabás utcai könyvtárban. Ez a Ferenciek terén található, régebben itt volt a Történeti Intézet könyvtára! A ma már Szekfű Gyuláról elnevezett könyvtár 2001-ben került mai helyére, (a főépület első emeletére – T. Á.), s azóta dolgozom én is itt. Ezalatt tanítottam két félévet a középkori tanszéken is.


Ez a mi korosztályunk számára némi meglepetést okozhat, ugyanis mi, akik

negyedévesek-ötödévesek vagyunk, talán egy-két éve ismerhetjük Önt.


Igen, korábban nem találkozhattunk. 2006-ban született meg gyermekem, Lacika, így 2006-2009 között nem dolgoztam a könyvtárban, gyesen voltam, aztán tértem vissza.

Milyen pozícióban dolgozik itt? Mi a fő feladat? Mi, diákok ezzel sem vagyunk sokszor tisztában.


A könyvtárban négyen dolgozunk, én az olvasószolgálatban, a többiek a feldolgozóban. A hivatalos titulusom: szaktájékoztató. Az olvasók segítése az én feladatom, a könyvkölcsönzések felügyelése, a könyvkeresés segítése és a cédulakatalógus

rendszerezése, kontrollja.


Mit reformálna meg? Az Ön elképzelései szerint milyen lenne a jövőben a Szekfű Gyula Könyvtár?


Anyagi helyzetünk ugyan szűkös, mégis szükség lenne az online kölcsönzés

bevezetésére, az online katalógus fejlesztésére. Jelenleg ugyanis a kölcsönzők nem tudják megnézni, kivette-e más az adott könyvet, esetleg a polcon, a helyén van-e. Ugyanez a modernizálás hiányzik a számítógéppark esetében is. A jövőben lehetővé tehetnénk a könyvtár látogatóinak a nyomtatást, fénymásolást is, ehhez persze anyagi források kellenek…


Éppen a napokban lehetett olvasni, hogy az OSZK-ból 100(!) embert küldenek el, a

Petőfi Irodalmi Múzeum alkalmazottainak 20%-át szintén elbocsájtják. Lehet ilyen lépésekre számítani Önöknél is?


Minket ez a veszély szerintem nem fenyeget, ez egy kis könyvtár, ennél alacsonyabb létszámmal már nem lehetne dolgozni.

A tudományos munkát illetően vannak-e tervei? Jut-e ideje kutatásra?


Az OSZK-ban dolgozó Madas Edittel szeretnénk kiadni Kapisztrán egy értekezését, mellyel doktori disszertációmban is foglalkoztam már. Ez egyelőre még csak latin nyelvű

kéziratban áll az érdeklődők rendelkezésére, de magyar nyelvre lefordítva, jegyzetekkel és bevezető tanulmánnyal ellátni – ez az álmunk. 2005-ben, „A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére” c. tanulmánykötetben jelent meg egy dolgozatom, „Kapisztrán Szent János és a ferencesek luxusellenessége” címmel. A Történelmi Szemle 2006-os számában olvasható „A hiúságok máglyái” c. írásom, szintén a ferencesekről.


Térjünk át könnyedebb témákra! Mi a kedvenc filmje?


Szeretem a horrort, de a történelmi témájú filmeket is: a Gladiátort, a Rettenthetetlent, Az utolsó szamurájt.

Ha tehetné, hová utazna el szívesen? A beszélgetésünkben elhangzottak alapján én Rómára tippelnék…


Rómát is nagyon szeretem, a legkedvesebb hely számomra azonban Szicília. A doktori ösztöndíj ideje alatt voltam már ott, és most is szívesen elmennék. A dél-olasz mentalitás közelebb áll hozzám.


Amikor a hallgatók számára nem elérhető, mit csinál szabadidejében?


Férjemmel nagy állatvédők vagyunk, tagjai a Rágcsálómentő Csoportnak. A

programban részt vevők vállalják, hogy ideiglenesen is, de befogadnak kisállatokat, megmentve őket a pusztulástól. Jelenleg 13 macskánk, 6 kutyánk, 2 görényünk van, de fehér sününk, csincsillánk, farkos kétéltűek (axolotl) is található házunk körül. Egyébként Szilasligeten, a Hungaroring mellett élünk egy nagy telekkel körülvett családi házban.


Mi a véleménye az I. Tóth Zoltán Kör által meghirdetett örökbefogadási akcióról?


Természetesen nagyon jó kezdeményezésnek tartom, örülök, hogy ilyen lelkesek a hallgatók. Igaz, az elején volt némi félreértés, több diák azt hitte, hogy a már meglévő állományból kell könyvet örökbe fogadni, bizonyos összeg kifizetéséért cserébe – mint az állatkertben az állatokat. Viccet félretéve, sokat segítenek ezzel a könyvtárnak, a jelenlegi rossz anyagi helyzet sokszor nem hogy új könyvek beszerzését, de a régiek köttetését is nehézzé teszi.


Ön tervez könyvet örökbe fogadni?


Igen, de konkrétumot még nem tudok mondani.


Végezetül: Mit üzen a hallgatóknak?


Szeretettel várjuk őket! Ne csak az interneten olvassanak, jöjjenek hozzánk bátran! Bármilyen kérdésük van, nyugodtan forduljanak hozzánk bizalommal! Magam is igyekszem közvetlen lenni a hallgatókkal.

(Az interjút Török Ádám készítette)