I. Bevezetés

A törökbarátnak alig tekinthető Hans Dernschwam 1553–1555 között tartózkodott az Oszmán Birodalom fővárosában, Isztambulban, ám az ez idő alatt született naplóbejegyzéseit elég erős forráskritikával kell kezelnünk. Ezen leírások egyedi és igazán egzotikus részét alkotja a korabeli muszlim nőkről és azok mindennapjairól megfestett, ám sokak által azóta megkérdőjelezett kép. Valljanak tehát erről a női világról az utazó saját sorai: „A török nőknek nincs a helyi keresztyén nőkhöz hasonló szabadságuk; az otthonukhoz vannak kötve, idegenek pillantásától elzártan… A ritka alkalmak, amikor ezen nők nyilvánosságba léphetnek, a mecset látogatására vagy a heti nyilvános fürdőbeli kirándulásokra korlátozódnak. Még amikor az utcára lépnek, a muszlim nők akkor is elkülönülnek a társadalom többi részétől a szökőkútszerűen leomló fekete tüllök zuhatagában, amely mögül ők tökéletesen látnak ugyan, ám ők láthatatlanok.” [ford. Gy. A.]1

Dernschwam ezen megállapításai alapján egyszerű lenne arra a következtetésre jutni, hogy a muszlim társadalom női neme nemcsak gyengébb volt a férfiakhoz képest, hanem – a nyilvánosság számára – valójában láthatatlan. A folyamatosan napvilágra kerülő források tükrében azonban ez az axióma kezdi elveszteni létjogosultságát, és a muszlim nők mindennapjainak és nyilvánosságra lépésének – fürdők, mecsetek, utazások, bírósági eljárások – egyre árnyaltabb aspektusaival találjuk szembe magunkat. Dolgozatomban a historiográfiai összefoglalás után én is ezeket a témákat kívánom körbejárni, illetve segítségükkel bemutatni, hogy a muszlim nő nemhogy látható volt, hanem bizonyos esetekben még meg is szólalhatott.

                                    TOVÁBB A TELJES DOLGOZATHOZ

1 Seng, Yvonne J.: Invisible Women: Residents of Early Sixteenth-Century Istanbul. In: Women in the Medieval Islamic World, Power, Patronage and Piety. Edited by G.R.G. Hambly. St. Martin’s Press, New York, 1998, 241.