A Szeged környéki tanyavilágon a XX. század első felében egy Pipás Pista nevű napszámos több alkalommal is emberölést követett el. A később ellene indult per és a róla szőtt legendák szerint egyaránt csak házas férfiakat ölt meg, akik a felbujtó feleségek elmondása alapján iszákosak, erőszakosak és erkölcstelenek voltak. Pipás az ilyen nők helyzetét közelről ismerte, hiszen - neve ellenére – valójában maga is az volt; rossz házassága ellenére hat gyereket szült meg, de utána végleg elhagyta a családját, hogy a saját lábára álljon. A szegedi tanyavilágon férfiruhában vállalt napszámos munkát. Ebben az időszakban bérelték fel vagy ajánlkozott emberölésre. Mindenesetre a kötéllel elkövetett gyilkosságokért mindig húst, tejet és egyéb élelmiszereket kért és kapott fizetségként. Pipás Pista a gyilkosságokkal vajon elégtételt akart venni a férjeken vagy csupán a mezőgazdasági munka mellett jól jövedelmező „mellékállást” választott? Azaz vajon racionális bérgyilkos volt vagy indulati sorozatgyilkos, avagy mindkettő egyszerre?

Ha a kriminológia felől közelítünk, akkor munkám fő kérdése így fogalmazható meg: lehetséges-e a sorozat- és bérgyilkosi jellemzőket egyszerre magán viselő elkövetői magatartás? A mai kriminológia ugyanis nem számol ezzel az együttállással. Egy konkrét, ám unikumnak bizonyuló eset elemzésével mutatom be ennek a szerepnek a lehetségességét és egyben előfordulásának kicsiny valószínűségét.

Ugyanez a probléma azonban más színben tűnik fel, ha társadalomtörténeti kontextusába helyezzük a bűncselekmény-sorozatot. A kérdés ebből a nézőpontból az, hogy Pipás Pista elkövetői motivációja vajon anyagi haszonszerzésben merült ki, vagy éppenséggel az egyéni sértettség és bosszúállás vezérelte cselekedetekről beszélhetünk?

Illetve az anyagi haszonszerzés motivációján keresztül hogyan válhat női bosszúállóvá?

TOVÁBB A TELJES DOLGOZATHOZ