A Petőfi Kör 40. születésnapján az egymást követő kerekasztal-beszélgetések közül a második azt járta körbe, milyenek voltak az „Értelmiségi magatartásformák a Kádár-rendszerben”. A vita folyamán több megszólaló is hiányolta az igazi párbeszédet, mondván a hozzászólások elbeszélnek egymás mellett: Így nem meglepő, hogy Érdi Sándor vitavezető témafelvetése is elsikkadt, Érdi szerint a hatvanas években neki, mint egyetemi hallgatónak nem igazán volt tudomása például a Belvárosi kávéházban összejövő rendszerellenes értelmiségi csoportokról vagy az ún. Lukács óvodáról. Az akkori fiatalok inkább az „értelmiségnek egy rendkívül kiterjedt másik csoportjáról” vitatkoztak; a műszaki értelmiség izgatta őket, hiszen főként ennek filmes reprezentációjával találkoztak a mozivásznakon. Hiába sorolt fel általam is elemzendő műveket és kérte meg a résztvevőket, vizsgálnák meg a korszakot ebből a szempontból is, ezt senki nem tette meg. A rendszerváltás után az értelmiségnek ez az arca elfelejtődött.

Ennek az elfelejtett „csoportnak” kívánok emléket állítani azzal, hogy a hatvanas évek magyar nagyjátékfilmjeiben megjelenő műszaki értelmiség jellegzetes hőstípussá válását elemzem.  Két kérdésem van, az első: vajon köthető-e a termelés megreformálásának gondolata a hatvanas évek játékfilmjeinek műszaki értelmiségi alakjaihoz? Hogy feleletet adhassak erre a kérdésre, végigkövetem ennek a hőstípusnak a létrejöttét, metamorfózisát, végül kényszerű elmúlását. Majd, ha a válasz igenlő, szeretném megindokolni a filmek alapján, miért a műszaki értelmiségiekkel kapcsolódott össze ez a szerep, miért pont ők váltak a rendszer reformját képviselő hőssé.

 TOVÁBB A TELJES DOLGOZATHOZ