A nacionalizmus kezdete

A 19. század második felében megszülető baszk nacionalizmus kialakulásához három tényező járult hozzá: a fuerista1 romantikus irodalom kibontakozása, a karlista háborúk végét jelentő új törvények és a Vizcaya-öböl térségének gyors gazdasági fellendülése.2

1876-ban a karlista háborúk végén Baszkföld és Navarra tartományok privilégiumait a spanyol kormány egy törvényben eltörölte. A veszteségekért cserébe viszont 1878-ban egy gazdasági megegyezést hoztak létre Baszkfölddel, mely autonómiát adott adókivetés és az anyagi forrásokkal való gazdálkodás terén, ami a baszk polgárságot kedvezően érintette az ipari forradalom kezdetén.3 A liberális fueristák ezzel elégedetlenek voltak, ezért két szervezetet hoztak létre. Az 1880 körül alapított társaságoknak politikai jelentőségük még nem volt – az 1876-os törvény érvénytelenítését, a privilégiumok visszaállítását követelték, valamint baszk-navarrai egységet hirdettek –, de a baszk nyelv ápolásában fontos szerepet töltöttek be.

A baszk nacionalista mozgalom megalapítója Sabino Arana4, akinek eszméi elsősorban Bilbaóban és Vizcaya néhány településén hatottak. Ő látta el a mozgalmat ideológiával, szimbólumokkal, valamint az első szervezet, majd párt alapítása is nevéhez fűzödik. Nacionalizmusának alapjai: a katolicizmus, a baszk faj, a nyelv és hagyományok. A kezdetektől spanyol-ellenes és ezzel összefüggésben antiliberális is volt, mivel a baszk kiváltságokat a liberális Spanyolország törölte el. A liberalizmussal való szembehelyezkedésének másik indoka, hogy azt az egyház ellenségének tekintette. Kezdetben antikapitalista és iparosodás ellenes is, és a vidéket idealizálta. Arana nézete szerint az ipari fejlődés tönkreteszi a hagyományos társadalmat, és bevándorlókat vonz a térségbe. Később ezen a nézeten változtatott, mert felismerte, hogy az iparosodás a baszk nemzet új eleme, amely felsőbbrendűvé teszi az elmaradott Spanyolországgal szemben. Az aranizmus elsősorban a bilbaói középosztályban talált támaszra.5


A baszk nacionalizmus 1895-től öltött politikai formát a Baszk Nemzeti Párt (Partido Nacionalista Vasco, PNV) megalapításával. Igazi jelentőségre 1898-tól tett szert, amikor Ramón de la Sota és követői csatlakoztak hozzá, és ezzel két irányzat jelent meg a párton belül: a radikálisabb aranista és mérsékeltebb sotista, melyek között a legnagyobb különbség az volt, hogy míg előbbi a függetlenség, addig utóbbi csak az autonómia kivívására törekedett. A párt társadalmi bázisa is bővült, a mérsékelt irányzat nyitott a polgárság felé. Ebben az évben már választásokon is indultak jelöltjeik, először csak tartományin, ahol Aranát Vizcaya képviselőjévé választották. Ezt követték 1899-ben tartott helyhatósági választások, majd 1903-ban került sor a törvényszéki választásokon történő jelölt állításra.

1898-tól Arana maga is közeledett a mérsékelt irány felé, még spanyol-ellenességét is elhagyta.6

1 A helyi kiváltságokkal rendelkező területeken a kiváltságok elnevezése. García de Cortazár--Gonzálz Vesga 2005. 324. p.

2 Granja Sainz 2009. 11. p.

3 García de Cortazár-Gonzales Vesga 2005. 325. p.

4 Sabino Arana a baszk nacionalizmus atyja, 1865-ben született, katolikus, karlista polgárcsaládba. 17 évesen ébred rá, hogy hazája nem Spanyolország, hanem Vizcaya, így elhagyja a karlizmust, helyette pedig nacionalistává válik. 1883-tól foglalkozik a baszk nyelvvel illetve publikál írásokat történelmi-politikai témában. 1892-ben megírja a baszk nacionalizmus alapművének számító Bizkaya por su independencia c. könyvet, melyben megteremti a baszk nacionalizmus historiográfiáját. Politikai pályáját 1893-ban kezdi.

5 Granja Sainz 2009. 18–21- p.

6 Granja Sainz 2009. 22–29. p.